Bizonyára te is emlékszel még Zsóri Dániel bravúros ollózására, ami nem csak három pontot jelentett az akkor még élvonalbeli Debrecen számára, nem csak pimasz kis tasliként keltett pírt a magabiztos Ferencváros szurkolóinak orcáján, de elég volt a Puskás-díjra is. A találatot ide kattintva nézheted meg, de inkább olvass tovább. :) 

A magyar foci nagy elvérzésein szocializált szurkoló egyből a szívéhez kapott, amikor bejelentették Zsóri Vidihez igazolását. Persze, miért ne menjen? A Vidi azért előrébb tart a szakmában, ráadásul anyagilag is biztosan jobban jár az ember fia, ha "8000-re cseréli az irányítószámát". Aztán többen vad könnyezésben törtünk ki a lottózóban, amikor nem nagy meglepetésre, de az A-keretből áttették Budaörsre. Bosszantó, hogy hány jól induló magyar játékos tűnt el az örvényben úgy, hogy látszólag a nem megfelelő döntést hozta a legjobbnak tűnő pillanatban. Nem tagadom, Zsórival kapcsolatban is ezt éreztük.

Aztán új évad, új remény, hősünk pedig Budafok címer alatt folytatja kölcsönben. Ez látszólag elég gyászos, mert egy elit díj után mégis ki akarna a Törley gyár élesztő szagában kocogni a laszti után? Csakhogy az már az NB2-es  időszakuk hajrája előtt is tapasztalható volt, hogy a 22. kerületiek mennyire szeretik a focit, mennyire megvan náluk az a mentális kapacitás, ami elengedhetetlen a sikerhez. Egyáltalán nem baj az, hogy egy tehetséges játékos a Budafoknál születhet újjá, egy megfelelő csapatban ahhoz, hogy újra megtalálja magát a nagy zöld gyep fehér alakzatai közt.