A nagy szünet utáni fordulókban alig láttunk unalmas tét nélküli meccseket. Nem csak azért, mert kegyetlen tempóban követték egymást a fordulók, hanem azért is, mert a legtöbb klubnak mindvégig reális esélye volt a kiesésre. Debrecen elestével hangosak lettek a kritikusok is, akik szerint a vidéki várak elbukásával a szurkolók járnak a legrosszabbul (de leginkább a szakma), a 12-es limit pedig egyszerűen kiszorító. Szerintem pedig valami egészen más dolog nyomasztja a sportág tudatalattiját.

Nem a 12 csapatos lebonyolítás öli meg az izgalmakat

Trigger warning, magánvélemény. Legyünk őszinték! A magyar bajnokság évek óta arról szól, hogy vajon milyen sorrendben futnak be a klubok a 3. helytől lefelé. Teljesen egyetértek például az Index újságírójával, aki egyik cikkében a Ferencvárossal kapcsolatos meglátásait osztotta meg, és jutott arra a következtetésre, hogy a Fradi mára elveszítette hagyományos NB1-es klub jellegét. Egy jó üzlet, egy kényelmesen fogyasztható márka lett a 9. kerületi vállalkozás, amivel nekem éppenséggel semmi bajom nincs, mert azzal, hogy a zöld-fehérek ilyen magas színvonalon oktatják a sportot, az munkára kényszeríti a többi indulót is. Végre van kényszer a pályán!

Ps.: Én mondjuk hiányoltam a cikkből azt a tanulságot, miszerint a Fradira fogadni az év elején gyümölcsözőbb kockázatnak tűnik, mint állampapírba tenni a céges bónuszt...

Az is látható, hogy a Vidi második helye is fix befutó, tőlük lefelé pedig bárki megverheti a másikat bármikor. Ez nem lenne másképp akkor sem, ha 16 csapat kergetné a bőrt hétvégente. A két elit csapat dominanciája kikezdhetetlen.

Drága mulatság az NB1

Lehetünk szomorúak Szombathelyért, Nyíregyházáért és most már Debrecenért is, de lássuk be, hogy az I. osztállyal járó költségek a legtöbb helyen egyáltalán nem állnak rendelkezésre. Az NB1 inkább legyen egy szűkebb, de minőségibb versengés, mintsem egy olyan kiírás, ahol 2-3 osztálynyi szakadék érhető tetten a pályán az elsőkhöz viszonyítva. Ez a szakadék például kifejezett alakot ölt az NB2-ben, ami szurkolói szemmel mindig is nagyon nyomasztó volt.

Szerintem ez fáj a valóságban

Jelenleg nem lehet alibi focit játszani az NB1-ben, ami keményebb munkára és jobb játékra kényszeríti a mezőny tagjait. Nem lehet arra játszani, hogy kikocogunk a pályára, lébecolunk, rúgunk ide, rúgunk oda, és akkor képességből miénk lesz a 11. hely a nagy semmire... Erre megfelelő az NB2 is. 

Egy másik megközelítés szerint a 12 csapatos limit ellehetetleníti a magyar szakemberek munkáját. Ez bizonyára így van, mert legalább 4 csapatnyi gárda kénytelen most beérni az alacsonyabb osztályok lehetőségeivel, ahonnan valóban kemény munka visszakerülni a nemzeti leveses tálhoz.