Nagy meglepetésre végül a Felcsútiak értek a dobogó harmadik fokára, ami által jogot szereztek az Európa Liga előválogatójára. A Puskás meccsein két vizsgának is szurkolhatunk. Egyrészt a csapatnak, ami játéktudásban bizonyíthat, a focit figyelő közösségek (és a sportág meggyőződéses ellendrukkerei) pedig sportszerűségből jeleskedhetnek. Mindkét esetben vannak félelmeim, ezekről lesz szó a folytatásban.

A Puskás Akadémia esélyei nemzetközi szinten

A szezon elején mutatott jó forma alapján többen is úgy vélték, hogy a Puskás Akadémia játéka rendben van, de őszintén szólva én az utolsó percig kételkedtem abban, hogy meglesz nekik a bronz. Hornyák Zsolt munkáját nagyra tartom, rám legalábbis rendre jó benyomást tett a szezon során, de a csapatkép egyáltalán nem ad okot az optimizmusra. Persze lehet, hogy a járványidőszak összerántja az európai mezőny alsóházát, de legfeljebb két kört látok bennük, a főtábla nem realitás. Összevetve a Honvéddal? A kispestieknél egy fokkal erősebbnek tartom őket, de sokkal esélyesebbnek már nem.

A legnagyobb nyomás azonban határon innen érheti a csapatot

Láttunk már olyat a történelemben, hogy bizonyos szurkolótáborok a külföldi vendégek soraiban szurkoltak az NB1 bajnoka vagy éppen más kevésbé népszerű jól szereplői ellen, de a PAFC népszerűsége és legitimitása talán mindegyik másé alatt van. És ez a megkérdőjelezettség nem a játékosok felé irányul elsősorban.  

Érdemes eljátszani a gondolattal

A Puskás Akadémia nemzetközi eredményeire azok is odafigyelnek majd, akik amúgy elhatárolódnak a focitól. Kellemetlen vízió, de a csapat beágyazottsága végett simán el tudok képzelni akár egy teljes (vagy több) stadionnyi ellendrukkert is: ha nyer a csapat, akkor ... tetszőleges konteó ..., ha pedig veszít, akkor meg lehet durrogtatni a közbeszédből már jól ismert kárörvendő rigmusokat.

Úgy hiszem, sokan vizsgáznak majd sportszerűségből és sportszeretetből: vajon látni fogjuk a lényeget az emblémán túl?

Az Európa Liga selejtezői augusztus végén kezdődhetnek.

Az előző bejegyzésben

Kuttor Attila szenvedélyes kifakadása régi idők nehéz emlékeit idézi fel...